Az infravörös sugárzás



Az elektromágneses sugárzás azon hullámhossztartománya, amely kb. 1 µm–1 mm közé esik. Az emberi szem ezt a sugárzást nem érzékeli, de bőrünk melegérzetként igen.
W. Herschel fedezte fel (1800), miután megfigyelte, hogy a prizmával felbontott napsugarak spektrumában a vörösön túli láthatatlan tartományban a hőmérőt melegítő sugarak vannak.
 
Mint a látható fény, ezen sugarak is visszaverődnek, megtörnek, polarizálhatók és interferálnak. Földi hőmérsékleteknél a termikus sugárzás jelentős része, míg a Földet érő napsugárzás energiájának fele esik az infravörös tartományba. Molekulák jellegzetes rezgési és forgási spektruma az infravörös tartományban van, amit infravörös és Raman-spektroszkópiával lehet tanulmányozni az anyag szerkezetének vizsgálata céljából. A földi légkörben a vízgőz és a széndioxid erősen elnyeli a Föld felszíni infravörös kisugárzását. Az ipari tevékenység következtében megnövekedett széndioxid felerősíti ezt az üvegházhatást, és komoly veszélyt jelent az életre. Az infravörös sugárzásnak számtalan technikai alkalmazása van. Felvételek készíthetők (termográfia) tárgyakról (pl. ház, áramkörök), az emberi testről (gyógyászat), információt szolgáltatva a felületi hőmérséklet-eloszlásról; sötétben látás, mozgásérzékelés, riasztók; asztrofizikában infra­vörös teleszkópok. Az infrasugárzók felhasználhatók távvezérlésre (pl. tele­víziókészülékeknél).
 
Infravörös sugárzást elméletben minden csillag és égitest kibocsát. A valóságban azonban csak az erős infravörös sugárzókat tudjuk megfigyelni, mert egyfelől nem elég érzékenyek a detektoraink, másfelől a gyenge infravörös sugárzók teljesítménye elveszik a háttérzajban.